Kerthelység

2008. dec 15.

Év végi számvetés

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

A múlt hibái szolgáljanak intő példaként

Így, év vége tájt az ember számvetést készít az eltelt évről: mit, hogyan tett, milyen eredményeket ért el, hogyan boldogult a rábízott feladatokkal. Ebben az évben jelentős fejlesztésekre került sor a városban, a ciklusprogram szerint pedig sohasem látott fejlesztési célkitűzéseket fogadott el a képviselő-testület.  A fontos kérdésekben láthatóan egységes a csapat. Turai István polgármesterrel – aki a beszélgetés végén egy új oldaláról is bemutatkozik – az idei eredményekről, az ide vezető útról és a jövőbeli tervekről, illetve lehetőségekről beszélgettünk.

– Hogyan értékeli az elmúlt év történéseit?
– Szerintem sikeres évet zárunk decemberben. És most itt nem feltétlenül arra utalnék, hogy a január 20-ai időközi helyhatósági választás sikeres volt számomra és annak a csapatnak, amelyikkel együtt indultam, hanem arra, hogy idejében és jó döntésekkel tudtuk elősegíteni városunk fejlődését. Természetesen ez utóbbi aligha jöhetett volna létre, ha az előbbire nem kerül sor. A 2007-es esztendő Törökbálint életében fontos mérföldkövet jelentett, hiszen ebben az évben kaptunk városi rangot. Ezt azonban korántsem a 2007. év eredményei, hanem az ezt megelőző 16 esztendő munkája vívta ki. 2007 ennek ellenére nem kerül be Törökbálint dicsőségkönyvébe, hiszen a város vezetése saját magával, belső torzsalkodásaival volt elfoglalva, és alig fordított gondot a fejlődés kérdéseinek, kihívásainak helyes megválaszolására. Így van ez, ha a polgármester mellett nincsen felkészült, hatékonyan dolgozó csapat, és/vagy ha a polgármester ellenzékből kíván erőből kormányozni.
– A vízválasztó a januári ülés volt…
– A jelenlegi városvezetés már a január 30-i alakuló ülésén választ adott mindazokra, a működését meghatározó kérdésekre, amelyekre az előző 16 hónap alatt sem tudott: választottunk alpolgármestereket, létrejöttek a szakbizottságok, módosítottuk a szervezeti és működési szabályzatot. Ettől kezdve „magunkkal” alig kellett foglalkoznunk. Talán még annyiban igen, hogy a polgármesteri hivatal háza táján is sikerült rendet rakni: Törökbálintnak van új, felkészült, gyakorlattal rendelkező jegyzője, és megtörtént a belső szervezeti rend átalakítása is. Nagyra értékelem, hogy a közelmúltban megalakult az ifjúsági önkormányzat.
Városunk következő két évének életét és fejlődését az a ciklusprogram fogalmazza meg, amelyben már a munkába lépésünk első hónapjában megegyeztünk, és amelyen hat hónap elteltével a szükséges kiigazításokat elvégeztük. Ekkor készült el a következő két évet megalapozó gazdasági program is, amely több mint 20 milliárd forintos bevétellel és kiadással számol.
– Nem hagyhatjuk ki a pályázatokat sem.
– Igen, sikeresek a pályázataink: össze­sen közel 300 millió forintot nyertünk utcaburkolat-felújításra, iskolai felszerelések korszerűsítésére, óvodaépítésre. Bár még csak informális csatornákon jutott el hozzánk a hír, de valószínűleg nyertesek leszünk azon a nagy ívű pályázaton is, amelynek keretében felújíthatjuk a településközpontot, és új városházát építhetünk. A pályázat 1,3 milliárd forint uniós támogatást céloz, amelyhez 650 millió forint önkormányzati önrész társul. Így együtt ez minden idők legnagyobb önkormányzati finanszírozású beruházása lesz.
– Az új típusú együttműködési formák bevezetése beváltotta a hozzá fűzött reményeket?
– Mára már igen elterjedtek az úgynevezett ppp-alapú fejlesztések. Ez a privát tőke és az állam (esetünkben: önkormányzat) partneri együttműködése. Nem a divat kedvéért vállaltuk fel, hanem mert külső forrásokat hoz városunk fejlődésébe. Erre alapozva indul rövidesen egy közösségi sportcentrum beruházása az Árpád utca vége és a patak közötti területen, de erre alapozva szándékozik a városvezetés új iskolát, sportcsarnokot, uszodát építtetni. Ez utóbbival kapcsolatban nagyon részletes, sok tárgyalási fordulóból álló előkészítő munkát végeztünk a nyár folyamán, aminek eredményeként e kérdésben a testület azonos álláspontot képviselt.
Tehát kiegyensúlyozott munka folyik, a döntések nagy részét egyhangúan hozza meg a képviselő-testület. Természetesen vannak – és legyenek továbbra is – vitáink különféle kérdésekben, de a folyamatos kommunikációt a testület minden tagjával fenn szeretném tartani. Úgy ítélem meg, hogy ez szerencsére nemcsak az én szándékom, hanem képviselőtársaimé is. A kiegyensúlyozott, folyamatos párbeszéden alapuló munka és döntéshozatal pedig összességében Törökbálint érdeke.
– Polgármesternek lenni szerteágazó, sokrétű, de főként időigényes kötelezettségvállalás. Ezenfelül egyházi tisztségviselő is. Ennyi elfoglaltság mellett hogyan jut ideje a családra, magánéletre és a hobbijára?
– A munka számomra sohasem jelentett tehertételt. Mindig örömmel és lelkesedéssel végeztem. Nem csak polgármesterként, de azt megelőzően más munkakörökben is. Őszintén szólva én sohasem éreztem, hogy valamit kötelességből, „nem szeretem” módon kell csinálnom. Így aztán a mostani feladataimra szánt időt sem sokallom. Szeretek emberekkel találkozni és beszélgetni, erre pedig időt kell szánni. Szerintem jó dolog felkészülni különböző témákból, összeszedni információkat, utána olvasni különféle kérdéseknek. Szeretek jól megalapozott, érthetően megfogalmazott előterjesztéseket készíteni. Lehet rólam tudni, hogy minden reggel háromnegyed hétkor bent vagyok a hivatalban, és elég gyakran este én szoktam zárni az ajtókat. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyon jó munkatársaim vannak a hivatalban, akiktől igen sok segítséget kapok. Szóval nem nagyon  merül fel bennem, hogy voltaképpen miért is „csinálom” a polgármesterséget.
– Közhelynek tűnik, de egy sikeres ember mögött mindig egy odaadó, segítő család áll.
– Ahhoz, hogy az ember a feladata ellátására megfelelő időt tudjon fordítani, természetesen kell a nyugodt családi háttér is. Fiaim már nagyok, élik a saját életüket, feleségem pedig megértő társam több mint 33 éve. Azt persze nem állítom, hogy időnként nem konfliktus forrása a ház körül egy-egy elmaradó munka, rokonlátogatás, de azért amennyit csak lehet, igyekszem velük eltölteni. Erre szolgálnak azok a napok, hetek, amelyeket utazással töltünk. Azt hiszem, közismert rólunk, hogy szenvedélyes világjárók vagyunk. Ezeken az utakon amellett, hogy csodálatos dolgokkal, emberekkel és szokásokkal ismerkedhetünk meg, egymásra is bővebben jut időnk. A feleségem pedig sok félig-meddig hivatalos eseményen, rendezvényen ott van mellettem. Nem protokollból, sokkal inkább azért, mert ezek számára is fontos események. Nagyon hálásak vagyunk azért a kitüntetően sok meghívásért, amelyeket a helyi társadalmi szervezetektől, közösségektől kapunk, és igyekszünk is közösen eleget tenni minden meghívásnak. Ha nem tudunk, annak elsősorban az az oka, hogy ma már Törökbálint kulturális, közösségi élete olyan gazdag, hogy az egy időben folyó rendezvények mindegyikére nem tudunk eljutni. Így a karácsonyi ünnepek előtt még az éves átlagnál is több a meghívás.
– A karácsonyi ünnep a kegyelmi ajándékon túl azt is jelenti, hogy feladatok nélkül, békésen, egyetértésben töltjük el. Hogyan készül az ünnepre?
– A karácsony nálunk is a legbensőségesebb családi ünnep. Nagyon készülünk rá minden évben. Én magam is szeretem megadni a módját, így az ünnep előtti napokat minden évben már többnyire otthon töltöm. Bevetem magam a konyhába, és sütök-főzök. Amire nem jut idő év közben, azt ilyenkor próbálom bepótolni. Sokféle sütit szoktam készíteni, azért is, mert jutnia kell belőle a nagyobb, szélesebb értelemben vett családnak is.
– Jól értettem: egy férfi, aki a konyhában (esetleg) nem(csak) halászlét készít, hanem süteményt is süt…?
– Bocsánatos bűn. A helyzet az, hogy ezt még otthonról hoztam magammal. Édesanyám hetekkel karácsony előtt nekilátott aprósüteményeket sütni. Tíz-húszféle is készült. Ma már sajnos fogyóban van az ereje hozzá, de a régi családi  ízek, formák nem szeretném, ha a feledés homályába vesznének. Nálam is kilószám fogy ilyenkor a dióbél, a liszt, a margarin, táblaszám a csokoládé. Egész kis cukrászüzem vagyunk. Aztán karácsony előtt szétosztogatjuk a „termést” a szeretteinknek. Jut is, marad is újévre.
– Az új év is tartogat örömet…
– Már nagyon várjuk az új esztendőt, pontosabban az év elejére ígérkező jövevényt, első kis unokánkat.
– Ennél szebb végszava nem is lehetne a beszélgetésnek.

P.I.


Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!