Motivált munkatársakkal könnyű együtt dolgozni

Csuka Attila közel egy éve tölti be az alpolgármesteri posztot. A „jubileum” kapcsán az intézmény vezetésével, munkatársaival való kapcsolatáról, a képviselő-testület munkájáról, nem utolsósorban pedig az év legszebb ünnepére való készülődésről beszélgettünk.

– Lassan egy éve Törökbálint önkormányzatának alpolgármestere. Egy év ­hosszú idő, milyen tapasztalatokról tud beszámolni?
– Valóban, az idei időközi önkormányzati választások után kaptam Turai István polgármestertől a megtisztelő felkérést az általános helyettes alpolgármesteri pozíció betöltésére. Örömmel tettem eleget a felkérésnek, hiszen a polgármester hasonlóan vélekedett az alpolgármester szerepéről, mint én. Akkor van értelme a főállású alpolgármester munkájának, ha egyértelmű feladatmegosztás jön létre, és a polgármester irányításával, de egyébként önállóan látja el, végezheti feladatát. Ez a munkamegosztás létrejött.
– Kívülálló szemlélő számára az önök együttműködése felhőtlen és konfliktusmentes…
– Igen. A kapcsolatunk korrekt. Akár közvetlennek is mondanám. Az irodáink között ajtót nyitottunk, így lehetőségünk van gyors „kupaktanácsokra” vagy egyeztetésekre. A polgármester lényegesebb tárgyalásain részt veszek, mert erre pontosan a folyamatosság, a helyettesítés, az ügyek vitele szempontjából szükség van. Egyre több ügyben képviselem a polgármestert, ha elfoglaltságai összetorlódnak. Esetleges nézetkülönbségek esetén mindig elmondom az álláspontomat. Ezek ismeretében ő mondja ki a döntő szót, hiszen ő vezeti a települést. Ezt én teljes mértékben elfogadtam. Mindez azonban nem lenne lehetséges, ha nem lenne meg a bizalom közöttünk.
– Beilleszkedni egy már korábban is működő szervezetbe nem egyszerű feladat. Önnek ez hogyan sikerült?
– Az eltelt közel egy évben sikerült az új pozíciót – hiszen főállású alpolgármester még nem volt Törökbálinton – elhelyezni a hivatali struktúrában. Jó munkakapcsolatom alakult ki a hivatal dolgozóival. Azt tapasztaltam, hogy döntő többségük motivált, szereti a munkáját, örül annak, ha szakterületén sikereket ér el. Sokszor nyitják rám az ajtó csak azért, hogy elmeséljék, egy nehéz ügyben milyen megoldást sikerült találniuk. Beilleszkedni egy közösségbe nem mindig könnyű, de úgy érzem, nekem sikerült.
– A beruházási ügyek közvetlen felelőseként hogyan viseli az ezzel járó feszültségeket?
– A feszültségeket úgy a legkönnyebb elviselni, ha nem feszültségként éljük meg, hanem egyszerűen a munkával járó problémáknak. Negyvenhat éves vagyok, elértem azt a kort, hogy tudjam, a kudarc is része az életnek, bizonyos szempontból nagyon jó tanítómester. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szerettem volna, leülök és megpróbálom újra átgondolni, hogy hol akadt meg az ügy, melyik fázisban következett be törés. Ezeket kell kijavítani és megpróbálni a kudarcot sikerre váltani. A stressz nem ismeretlen számomra, hiszen a Fidesz Magyar Polgári Szövetség törökbálinti szervezetének elnökeként volt-van benne részem bőven. Nehéz feladat egy párt helyi szervezetének vezetése, hiszen a választók bizalmát csak szívós, időnként harcos munkával lehet kiérdemelni. Sajnos a politikai csatározások része, hogy a felek időnként kígyót-békát kiabálnak egymásra. Ezt el kell tudni viselni.
Alpolgármesterként a legbosszantóbb problémákat az ügyek előbbre vitelének szempontjából nem Törökbálinton látom. Számtalan esetben akadunk el az államigazgatás működési zavarai, vagy némely hivatal rosszul értelmezett fontoskodása következtében.
– Mondana példákat?
– Például elhatároztuk, hogy a Dióskert környékén élők nyugalmának megóvása érdekében a fiatalok részére egyszerű szaletlit építünk a Templom utca végén, az erdő szélén. Elgondolásunkat egyeztettük a terület kezelőjével, a Pilisi Parkerdő Zrt.-vel. Hozzárendeltük a feladathoz a pénzt, kiválasztottuk a kivitelezőt. Ezután a polgármesteri hivatal építési csoportja el kezdte beszerezni a kötelező szakhatósági hozzájárulásokat, így az erdőket felügyelő Fővárosi és Pest Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatóság mint szakhatóság állásfoglalását is. Ez a hatóság elképesztő feltételeket szabott a hozzájárulásához. Először is adjunk a szaletli helyéért csereterületet. Ha ez közvetlen erdőhöz csatlakozik, akkor elég 500 négyzetméter, ha nem, akkor kb. három hektár erdőt telepítsünk, mert kisebb terület nem minősül erdőnek. És természetesen fizessük ki a megkezdett hektáronkénti mintegy félmillió forintot az erdőművelési ágból való kivonásért cserébe. Ezenkívül nem építhetünk kövezett járdát, mert az erdőképet meg kell őrizni. Ezt a lehetetlen helyzetet csak úgy tudtuk feloldani, hogy kértük a hatóságot, mondja meg, milyen módon telepíthetnénk mégis ezt az eszközt. A hatóság végül is esőbeálló telepítéséhez az erdőkép megőrzésével járult hozzá, úgy, hogy viacolor járdát és egyéb burkolt felületet nem építhetünk. Marad a sár és a rendezetlen körülmények. Vagy a másik ügy, ami szintén a mai magyar államigazgatás állatorvosi lova: a játszóterek kérdése. Kora tavasszal meghozta a képviselő-testület a döntést három játszótér megépítéséről: a Dióskertben, a Dózsa Gy. utcában és a Széchenyi téren. Anyagiak biztosítva, a kivitelező kiválasztása megtörtént. Az engedélyezési eljárásban kiderült, hogy a területek nem a mi, hanem a Magyar Állam tulajdonában vannak. Ilyen esetben tulajdonosi hozzájárulást kell kérni az államot képviselő Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-től az építési engedély kiadásához. Ennek az egy papírnak a beszerzése hónapokkal tolta el a játszóterek megépítését. Telefonálgattunk, faxoltunk, személyes találkozókat kezdeményeztünk az MNV Zrt.-nél, ígéretet kaptunk az azonnali intézkedésre, majd nem történt semmi. Végül a játszótereket azért tudtuk megépíteni, mert szeptember 1-jétől megváltozott az építési törvény, és az új törvény értelmében a játszótér nem szerepel az engedélyköteles építkezések sorában.
Az esetek egy részében a lényeges problémákat nem elsősorban Törökbálinton látom. Ezek nagyon egyszerű beruházások voltak, elképzelhető, hogy egy valóban nagy beruházás esetén hány ilyen államigazgatási csapdán kell keresztülvergődnünk.
– Az év során számos beruházással, fejlesztéssel, felújítással kapcsolatos döntést hozott a képviselő-testület. Melyek előkészítésében vett részt közvetlenül is?
– Közvetve minden beruházáshoz van közöm, de van néhány, amelyik kifejezetten az én felügyeletem alatt valósul meg. Számomra ezek közül a legfontosabb az Árpád utcai tömegsport- és rekreációs központ megépítése, a településünkön létrehozandó okmányiroda, amely lassan a finisébe érkezik, és február elején már a törökbálintiak rendelkezésére áll. Fontos a gördeszkapálya létrehozása a GL Outlet területén, bár itt a kivitelezővel vannak problémák, hiszen egy játszóeszközt a mai napig nem szállított le a németországi gyártóra mutogatva. És nem szívesen hagynám ki a felsorolásból a külterületi utak egy részének rendbetételét, hiszen ennyi pénzt egy év alatt még egyik képviselő-testület sem áldozott erre a célra.
– Milyen együttműködést sikerült kialakítania Törökbálint új jegyzőjével, dr. Horti Istvánnal?
– Horti Istvánnal rendkívül jó kapcsolatom alakult ki, szinte félszavakból is értjük egymást. Hasonló a habitusunk, ő sem szeret hosszan értekezni arról, amit néhány mondatban el lehet mondani. Rendkívül céltudatos. Rövid ittléte alatt közösen alakítottuk át a polgármesteri hivatal úgynevezett kis értékű beruházásainak – senkit se tévesszen meg a kis értékű szó, hiszen összességében évi százmilliót meghaladó beruházási értékről van szó – mechanizmusát. Az adócsoporttal kigyűjtettem az építőiparhoz köthető helyi vállalkozásokat, személyes levélben kértem őket, hogy a beruházási irodán regisztrálják magukat, amennyiben pályázni szeretnének az önkormányzat által meghirdetett beruházásokra. A pályázatokat a jövőben a beruházásokért felelős alpolgármester nevére a titkárságon kell leadni, és egy bizottság fogja bontani. Jegyző úr elkészítette az új eljárásrendhez szükséges belső utasítást. Ettől a pályázatok tisztaságának erősítését, az átláthatóság biztosítását várjuk. Az eddigi néhány ajánlat helyett lényegesen többre, valódi versenyre számítunk.
– Hogyan értékeli a képviselő-testület eddigi teljesítményét?
– Településünk jelentős beruházási időszak előtt áll. A következő év második felétől folyamatosan történnek az építkezések, indulnak a kivitelezések. Rendkívül fontos volt számunkra, hogy ez az örömteli – bár a törökbálintiak számára óhatatlanul bosszúságokat is hordozó – időszak kiérlelt, a képviselő-testület nem csak fideszes, de más politikai formációk támogatását is bíró döntések alapján folyjék le. Az egység érdekében inkább több egyeztetési pontot alakítottunk ki. Létrehoztunk beruházási kabinetet, melynek ellenzéki tagjai is vannak, pontosan azért, hogy a beruházásokkal kapcsolatos kérdésekben elmondhassák álláspontjaikat. Ugyanakkor a döntések felelősségét a törökbálintiak felé mégis a politikai többségnek kell vállalnia, hiszen számon kérni, véleményt mondani elsősorban rólunk fognak 2010 őszén. Belülről nézve nagyon nehéz véleményt mondani az első évünkről. Talán egy  viszonyítási pont lehet az ellenzékünk viszonylagos némasága a testületi üléseken. Ezzel nem a szocialista frakciót akarom minősíteni, inkább azt jelzi ez számomra, hogy az előterjesztések előkészítettek, átgondoltak, ezért túl sok hozzáfűznivalójuk nincs.
– Milyen áldozattal, lemondással jár az alpolgármesteri feladat?
– Sem áldozatról, sem lemondásról nem beszélhetek. Sokkal inkább arról, milyen szerencsés vagyok. A családom megszokta a közéleti szerepvállalással kapcsolatos elfoglaltságomat. Az alpolgármesteri megbízatás ebből a szempontból lényegesen nem alakította át az életünket. A kihívások sem igazán újak, hiszen az előző ciklusban négy évet már eltöltöttem képviselőként, ezért nem először találkozom a feladatokkal. Ami új az életemben, az a főálláshoz köthető. A magánszférából érkeztem a polgármesteri hivatalba, ezért a hivatal napi gyakorlatában kellett rutint szereznem, ugyanakkor fontosnak tartom azt is, hogy ami a magánszférából átültethető a hivatali munkába – gondolok a döntések gyorsítására, az egyértelmű felelősségi viszonyok kialakítására –, azt megpróbáljam alkalmazni.
Mint említettem, szerencsés ember vagyok, hiszen azt csinálhatom, amit szeretek, és olyan polgármester irányítása alatt végezhetem a munkámat, szerezhetek egy 13 ezer lakosú település vezetésében tapasztalatokat, aki már mindent tud a erről. Azt hiszem, sokat változtam, sokat kellett változnom. Különösen a türelem és a másokra való odafigyelés területén.
– Hogyan várják a családjában a karácsony ünnepét?
– A mi karácsonyunk nem különbözik más törökbálinti családok karácsonyától. Nekem viszont vannak pótolnivalóim a családommal szemben, hiszen közéleti szerepvállalásom és elfoglaltságom miatt keveset találkozunk. Nem is emlékszem, mikor cseréltem ki utoljára otthon egy kiégett villanykörtét. Ezalatt a néhány nap alatt megpróbálom pótolni, amit lehetséges. A szentestét természetesen otthon töltjük, segítek a fa feldíszítésében és az ünneppel kapcsolatos előkészületekben. Mivel az én szüleim korán elmentek, feleségemnek is csak az édesanyja van már közöttünk, ezért sajnos nagy vendégjárás nem lesz. Nagykorú gyermekeimre vár a feladat, hogy karácsonyaink előbb-utóbb ismét megteljenek élettel.
Végezetül hadd kívánjak minden kedves törökbálintinak áldott és békés karácsonyt, jó egészséget és kiszámítható jövőt!