Kerthelység

2008. dec 15.

Ami törvényes, helyes is?

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

Az iskolai körzethatárok módosítása

A jövő év szeptemberében kezdődő tanévben az eddigiektől eltérő körzethatárok alapján írathatják be gyermekeiket az általános iskola első osztályába a törökbálinti szülők. Ez önmagában nyilván csak egy szükséges alapinformáció lenne az érintettek számára, de a körzethatárok változása – legalábbis első pillantásra – meglehetősen logikátlan elemeket tartalmaz. Ennek magyarázatára kerestük a választ Hajdu Ferenc alpolgármesterrel folytatott beszélgetésünk során.

– Kezdjük az elején: mi tette szükségessé a körzethatárok módosítását?
– Természetesen a törvényi változások. Tehát nem itt pattant ki valamelyik helyi „kútfő” agyából a gondolat, hogy a jól bevált körzethatárokon változtassunk. A magam részéről azt is le kell szögezzem, nem ment el az eszem, hogy ilyen előterjesztést jegyzek. Pontosan tudom ennek a döntésnek a fonákságait, életszerűtlenségeit és az érintett gyermekek és szüleik számára bekövetkező gyakorlati kellemetlenségeit. Ugyanakkor a törvényalkotók jó szándékában sem kételkedem, ám a végrehajtás kötelező mikéntjében feltétlenül. Persze tízéves regnálásom alatt számtalanszor tapasztaltam már, hogy ami törvényes, az nem biztos, hogy helyes is. De nézzük a lényeget! Az esélyegyenlőség érvényesülésének a közoktatásban történő előmozdítását szolgáló törvények módosításáról szóló 2008. évi XXXI. tv. részeként változott az 1993. évi alaptörvény néhány passzusa is. Ennek a változásnak vélhetően a legnagyobb horderejű előírása az általános iskolai felvételi körzetekre vonatkozó szabályozás, amely a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók, valamint az e körbe nem tartozó tanulók egymáshoz viszonyított arányát településre, majd pedig intézményi szintre kivetítve határozza meg.
– Ez eddig egyszerű statisztikai feladatnak tűnik. Törökbálinton két általános iskola van, az egyikbe ennyi ilyen tanuló jár, a másikba annyi. Ezt nyilván az a normálisnak mondható körülmény határozza meg, hogy ki melyik intézményhez lakik közelebb.
– Igen, csakhogy a százalékos arányok statisztikai szerepe az, hogy az esélyegyenlőség biztosítása érdekében mutassa ki a jelenlegi általános iskolai körzeti arányokat a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók intézményenkénti megoszlásában. Ebből a számításból kiderül, hogy szegregáltan oktatnak-e a település általános iskolái az esélyegyenlőségi törvény szerint leginkább segítségre szoruló tanulók esetében. Ehhez az arányhoz viszonyítva kell átalakítani, módosítani az eddigi kötelező felvételt biztosító általános iskolai körzeteket, amely így – a törvényalkotó szerint – a szegregációt megszüntetve a jogszabály által előírt állapot kialakításához vezet.
– Nem lenne egyszerűbb az érintett családok számára felajánlani az iskolaváltást?
– Dehogynem. Több ésszerűbb megoldás is létezik, az egyik lehetne az ön által említett szabad akaratú intézményválasztás, ha jól értettem a felvetését. De lehetne a magasabb fejkvóta biztosítása a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók ellátásához, esetleg a kettő kombinációja, és még folytathatnám. Mindezek azonban jelen esetben csak teóriák, hiszen a kutya meg nem kérdezte a törvénymódosításról az önkormányzatokat mint fenntartókat, a törvényt pedig 2008. december 31-éig végre kell hajtani. A kötelező érvényű paragrafusokban foglaltak pedig nem a tanulók mozgatását, hanem a meghatározott körzeti arányok fenntartói kialakítását írják elő.
– Szeretnék egy fogalmat tisztázni: kik a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók?
– A fogalmon a gyermekvédelmi törvény hatálya alá eső olyan tanulókat kell érteni, akiknek a szülei legfeljebb az általános iskola nyolc osztályát végezték el, s erről hivatalosan nyilatkoztak is. A többi, sok esetben sokkal nagyobb problémát jelentő hátrányos helyzetet (egy szülő vagy gondozó neveli, alacsony jövedelmű nagycsaládban él stb.), vagy csak a gyermekvédelmi törvény hatálya alá tartozó tanulókat a törvény nem számítja bele az új körzetek kialakításába. Ezt különösebben nem kommentálnám, csupán annyit jegyeznék meg, hogy egy olyan országban, ahol a szülők alacsony iskolai végzettsége vagy az érettségizett ifjú hölgy esetleges áldott állapota pluszpontot jelent az egyetemi felvételinél – hát, nem csoda ez sem.
– Milyen adatok támasztják alá a körzethatárok módosítását?
– A legutóbbi népesség-nyilvántartási adatokat tudom idézni, eszerint városunkban a 0–17 éves korosztály lélekszáma 2539, ebből 68 a halmozottan hátrányos helyzetű. Ez a települési arányt tekintve 2,7 százalék. Az iskolák tekintetében pedig a következő a helyzet: a Zimándy összlétszáma 612 tanuló, akik közül 33-an hátrányos helyzetűek, ez az intézményi arány 5,4 százaléka. A Bálint Márton általános iskola intézményegységébe 416 tanuló jár, közülük 5 a hátrányos helyzetű, ami az intézményi arány tekintetében 1,2 százalékot jelent. A jogszabály szerint az intézményi arányszámok legfeljebb 15 százalékkal lehetnek magasabbak, mint a települési arány. Ez a jelenlegi adatok alapján intézményenként maximum 3,11 százalékra tehető. Könnyen kiszámítható, hogy ez a mutatószám a mostani 33-mal szemben csak 19 halmozottan hátrányos helyzetű tanulót engedélyez a Zimándy számára. Mindezek alapján kötelező fenntartói feladat a körzethatár módosítása, ami viszont sajnálatosan az úgynevezett ófalu részegység felbontását eredményezi.
– Konkrétan?
– Konkrétan a Bálint Márton iskola körzetéből kikerül a Meredek és az Arany János utca, bekerül a Munkácsy Mihály utca 1–79. számozásig tartó része, a Pelsőczy Ferenc és a Liliom utca. A Zimándy Ignác Általános Iskola körzete a felsoroltaknak megfelelően változik. A 2009/2010. tanévre a leendő elsősök beíratása-felvétele már eszerint történik. Ez teljesen megbontja az eddigi gyakorlatot és azt a célszerűséget, hogy minden gyermek a lakóhelyéhez közel eső intézményben tanulhasson. Az is előfordulhat, hogy a különböző életkorú testvérek nem járhatnak majd ugyanabba az iskolába. S persze mint verbális demokráciánk verbális önkormányzati önállóságában, ennek is meg van a maga további diszkrét bája. Jelesül az, hogy ha nem kerítenénk sort erre a csacska körzetmódosításra (ami ugyan fel sem merül, hiszen törvényt sértenénk vele), akkor a jogszabályi szigor durván szankcionálna bennünket azzal, hogy iskoláink közül az egyik 2009-ben nem indíthatna első osztályt.
– Végezetül feltennék egy kissé gonoszkodó kérdést. Milyen érzés ilyen helyzetben az ágazatért felelős alpolgármesternek lenni?
– December van, közeledik az év legszebb, legbékésebb ünnepe. Engedje meg, hogy erre a kérdésre most ne válaszoljak semmit.

K.I.


Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!