Kerthelység

2008. dec 15.

A karácsony olyan ünnep legyen, amely megváltoztatja az életünket

Írta: admin Kategória: INTERJÚ| Olajág

Adventi beszélgetés Szaszák Imre református lelkésszel

Februárban már harmadik éve lesz, hogy Szaszák Imre lelkész a törökbálinti református gyülekezetbe került. Az ötgyermekes édesapa és hétunokás nagyapa (sőt a nyolcadik is útban van már) örömmel beszél az itteni szolgálatáról, a karácsony jelentőségéről. Amint átkeltünk az irodájához vezető kis előtéren, a fal mellett ott sorakoztak a fenyőágak halmai…

– Látom, készülődnek az ünnepre.
– A gyermekekkel adventi koszorúkat készítettünk. Ez már hagyomány. Minden évben örömmel jönnek el. Néhány szülő is besegít a munkába. Ez is egy jó lehetőség az ismerkedésre.
– És hogy vannak? Hogy érzik magukat Törökbálinton?
– Köszönöm, nagyon jól. Az Alföldön töltött évek után ez a hegyes, dombos vidék nagyon közel áll a szívemhez. Persze ez csak a külső körülmény. Ennél sokkal fontosabb, hogy egy nagyon kedves közösség élére állhattam, akik örömmel fogadtak.
– Az istentiszteleteken ötven-hetven ember gyűlik össze hetente. Pedig majdnem kétezer ember vallotta magát református vallásúnak. Mit gondol, hol vannak a többiek?
– Ezt tőlük kellene megkérdezni. Sokan nem is tudják, hogy van itt református gyülekezet. Másrészt élik mindennapi küzdelmes életüket, nem is gondolva arra, mennyivel könnyebb, boldogabb életet élhetnének, ha ezt hittel hordoznák. Ahogyan Jézusnak nem volt helye Betlehemben, amikor megszületett, úgy sajnos ma sincs neki hely sok ember életében. Minden tele van: a boltok, a házak, a határidőnaplók, az órarendek. Pedig aki olvassa és hallgatja az igét, annak megváltozik a gondolkodásmódja. A terhek könnyebbé, a gondok elviselhetőbbé válnának. A családi feszültségek oldódnának, még akkor is, mikor teljes kilátástalanság uralkodik el a szívekben. Nem véletlenül mondja a zsoltáros: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz  engem.” (Zsoltár 50:15) Milyen jó lenne, ha sokan igénybe vennék ezt a mennyei hívószámot. Erre csak biztatni tudok mindenkit.
– A karácsony ünnepe különös erővel bír. Ilyenkor talán azok is elgondolkoznak arról, mi végre születtünk ide, akik máskor nem törődnek ilyesmivel. Van olyan karácsony, amelyik valamiért jobban megmaradt az emlékezetében?
– Emlékszem, amikor még fiatal teológusként a nagy ünnepeken kiküldtek bennünket, hogy szolgáljunk. Egy ilyen alkalommal egy haldoklóhoz hívtak. A beteg nem volt hívő ember, nem akart papot. Végül beleegyezett, hogy bevezessenek hozzá. Beszélgettünk. Elmondtam neki a karácsonyi örömhírt, hogy Jézus érte is jött ebbe a világba, az ő bűneiért is meghalt. Aztán imádkoztam érte, ott mellette, hangosan. És amikor befejeztem, felém nyújtotta a kezét mosolyogva és megköszönte.
– Mi lenne a legfontosabb üzenet, amit a törökbálinti karácsonyfák alá tenne?
– A karácsony ne csak egy szép ünnep legyen, hanem olyan esemény, amely megváltoztatja az életünket. Az Úr Jézus nem azért született, hogy egy szép ünneppel ajándékozzon meg, hanem azért, hogy megmentsen bennünket. A karácsony nagy ajándéka, hogy az Istentől ígért szabadító megérkezett hozzánk. Ő, aki mélységben és magasságban, bánatban és örömben, a születésben és a halálban is velünk van. Ismerjék meg Jézust, és szeressék! Hívják segítségül! És ne helyettesítsék senki és semmi mással! „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)

P.E.


Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!