Kerthelység

2008. nov 17.

Római villa Törökbálint határában

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

Még lehet számítani régészeti meglepetésekre

Felröppent a hír, hogy a Tó-park építkezési helyszínén római kori villagazdaságra bukkantak. Ennek kapcsán Turai István polgármesterrel – aki nagyon járatos ebben a témában – áttekintettük, hogy a honfoglalás előtti időkből az elmúlt alig több mint száz esztendő milyen emlékeket hozott felszínre Törökbálinton.

– Hogyan jutott a tudomására a római villa felszínre bukkanása?
– A napokban levelet kaptam egy törökbálinti fiatalembertől, aki felhívta a figyelmet arra, hogy városunk határában, a Tó-park építkezési területén egy római korból származó villát találtak. Jó lenne – írja a levélíró –, ha ezeket az emlékeket, akárcsak részben is, meg lehetne menteni és áttelepítéssel mindenki számára be lehetne mutatni. Miután e kor különösképpen is érdekel, meg aztán kötelességem is, utánajártam a dolognak.
– Valósnak bizonyult a hír?
– A hír valóban igaz: a megkezdett építkezést megelőző régészeti feltárás a Tó-park északi területén lelte fel a villagazdaságot. Bár ez a terület még Biatorbágy közigazgatása alá tartozik, és amikor Csuka Attila alpolgármesterrel egy ködös péntek reggelen megnéztük a feltárást, tudtuk, nem követünk el „határsértést”.
– Tavaly szenzáció számba menő hír volt az Árpád-kori településünk feltárása az Égett-völgyben.
– Nézzük meg, hogy a honfoglalás előtti időkből az elmúlt alig több mint száz esztendő milyen emlékeket hozott a felszínre Törökbálinton! 1991–1992-ben az M0-s csomópont építését megelőző feltárásban jelentős, a neolitikum idejére tehető emlékeket tártak fel a régészek. Akkor 71 ásatási gödörben kottafejes és zselici díszítésű agyagedényeket mentettek ki, de feltártak két teljes és egy részleges épületmaradványt is. A legnagyobb jelentőségű egy két méter mély, többrétegű áldozati gödör volt, amelyből egy arcot ábrázoló edénytöredék is előkerült. Azt mondják a szakemberek, hogy várható lelőhelye Törökbálinton a harangedények kultúrájának és a vatyai kultúrának is, amelynek számos Pest megyei településen, de különösen a Duna mellett néhány tíz kilométeres sávban találhatók emlékei.
A késő bronzkor idejéből Budaörs és Törökbálint térségében nem kevesebb mint 200 lelőhelyet tártak fel, ezek közé tartoznak a Tó-park bejáratánál 1995-ben végzett ásatások eredményei is. A topográfia a kora vaskorból származó településnyomokat, temetkezési helyeket ismer 21 lelőhelyen, közöttük Törökbálinton is, itt bizonytalan korú halomsírok kerültek elő. A szakemberek a Kerekdombot a Kr. e. 1200-as évek tájára datálják, ellentétben azzal a nézettel, amely az Anonymus által írt Gesta Hungarorum alapján Árpád fejedelem áldozati helyévé teszi. A krónikás szerint amikor Árpád hírét vette Pannónia elfoglalásának, Torbágy határában kurgánt (áldozati dombot) építtetett és azon fehér lovat áldozott. Nos, a történészek szerint a mi Kerekdombunk vagy 2000 évvel korábban, az urnamezős kultúra időszakában keletkezett. Ebből a korból származónak tartják egyébként a Fekete haraszt dűlőben az 1900-as évek elején talált baltát és kardot.
– Közismert az a sírkő, amelyet a Tükörhegyen találtak még az 1900-as évek elején a Kr. u. I–II. századi hamvasztásos temetőből.
– Minden bizonnyal helyben születettek neveit sorolja, akik egy közeli kelta-római telepen lakhattak. Az Atressa Vindonis filia, Verondacus Vervici filius, Verbacius Verondaci filius feliratok egy család tagjainak neveit hagyták az utókorra. A római korból a korai császárkor egyik emlékét őrzi a II. légió egy afrikai származású veteránjának, bizonyos Marcus Granius Datusnak állított sírkő, amelyet két szabadosa jegyez, valószínűsíthetően a III. század elejéről.
– Lehetett-e valamilyen kötődése a személynek ehhez a helyhez?
– Ezt nem tudni, de minden bizonnyal itt, ezen a környéken lehetett birtoka. Ebből a korból ismert az az oltár, amelyet Marcus Aurelius Epigonus, az aquincumi légió decuriója állíttatott Juno istennő tiszteletére (Iuoni Reiginae Augustae).
– A középső és késő római korban már a III. század közepétől kezdődően megritkultak a római települések a környékünkön.
– Így tartották ezt Törökbálint tekintetében is, mígnem a Tó-park Biatorbágyra eső területén megkezdett munkálatai erre igencsak rácáfoltak. Itt egy Kr. u. 260 körül működött villagazdaságot tárnak fel a régészek. A kőépítkezés ebben a római korban feltűnő új, római igényeket és életformát képviselő építkezési mód. Mindazonáltal a villagazdaság nem építészeti forma, hanem gazdálkodási rendszer. Szó sincs egyetlen épületről, hanem azok csoportjairól, Amelyek között természetesen megtalálható – persze az akkori fogalmak szerint – a városi kényelemmel ellátott lakóház (villa urbana), amely nyilvánvalóan a tulajdonos és közvetlen családtagjai szolgálatában állt, akárcsak a dolgozók és maga a gazdaság épületei is (villa rustica). Az épületcsoportok gyakorta nem válnak szét.
– A feltárást irányító régész szerint a falmaradványoknak csak egy kisebb hányadát találták meg a terület Biatorbágyra eső részén.
– A villagazdaság nagyobbik része még feltáratlan, és Törökbálint területén van. A régészeti feltáró munkálatok során kiderült, hogy a villaépületet jelentősen feldúlták, felfedezhető volt, hogy egyes részein a köveit kitermelték. Sokat rontott a helyzeten, hogy a korábbi mezőgazdasági művelés miatt a szántás erősen megbolygatta a területet. Az épület falaiból leginkább csak a legalsó kősor maradt meg részlegesen.
Az épület padlóin, külső-belső járószintjein is tapasztalták a roncsolásokat. Ennek ellenére eddig mintegy 20 padlójárószint volt azonosítható. A padlószintek feltárása során azt is megállapították, hogy az épületeket több periódusban is bővítették, illetve átépítették. Érdekes, hogy azonosítható volt az első periódus – amely a markomann háborúk utánra, a Kr. u. 170–180-as évekre tehető – padló- és falfűtése.
– Egy helyen jelentős tetőomladék került elő. Ez miről tanúskodik?
– Arról, hogy hirtelen pusztulás, pusztítás áldozatává vált a gazdaság. Ezt látszik igazolni az is, hogy az épület területén három csontvázat is találtak. A villaépület egy részén, egy két-három négyzetméteres felületen fehér alapon piros festésű falfestéstöredékek jelentkeztek.
– Mit lehet tudni az épületről?
– Előzetesen annyit tudtak megállapíthatni, hogy legalább három fő építési periódusa volt. A második periódusa a Kr. u. III. század közepére, a harmadik pedig a késő római időszakra tehető. Az épületrészek mellett tetemes mennyiségű tárgyi emlék is előkerült: bronztárgyak, közöttük egy kisebb szobor feje, mintegy 600 pénzérme, fibulák és más bronzékszerek, vasalások. Egy teljes lócsontvázat is kiástak.
– Mi volt a feltárás eddigi legnagyobb szenzációja?
– Egy érintetlen, 247 darab római ezüstpénzt, úgynevezett antoninianust tartalmazó agyagfazék előkerülése. Minden valószínűség szerint egy Kr. u. 260-ban történt szarmata támadás során a villából hirtelen elmenekülni kényszerülő egyik lakó rejthette el, gondolván, hogy majd visszajön érte, ami azonban sohasem történt meg. A fazekat egy gazdasági épületben egy fal tövében helyezte el, és egy edénytöredékkel fedte le. Az épület leomlott, leégett – feltehetően a támadás miatt –, és a fazék ott maradt a romok alatt.
Természetesen az elpusztult épületeket később – a népvándorlás idején – az avarok is „belakták”. Azt már korábban is tudtuk, hogy ezen a tájékon éltek avarok, a Kr. u. 600-as évek tájáról már korábban is előkerült avar harcosok sírja. Ezek a 40-50 éves férfiak nagy valószínűséggel a honfoglaló avarok egyik első generációjához tartozhattak.
A most feltárt villagazdaság egyik épületében a későbbi korokban egy kemencét ástak, amely körül cölöplyukakat azonosítottak a régészek. A megtalált kerámia és a közelben feltárt másik településrészlet alapján betelepült avar népesség hagyatékáról van szó. A későbbi korok kőbányászata mellett az avar telep közelsége is magyarázhatja az épület köveinek elhordását és jelentős rombolását.
– Hol tart a feltárás?
– Ezen, a biatorbágyi területen a végéhez közeledik. A leletek kimentése már megtörtént, a falak pontos felmérése, dokumentálása most folyik. Amikor a régészek levonulnak a területről, megkezdődhet az építési munka. A beruházó azt mondja, hogy kimenti a falak kőanyagát. A maradványok pontos újra felépítése alighanem lehetetlen, de a köveket az akkori kor egyik épületének rekonstrukciójához fogják felhasználni.
Az pedig még várat magára, hogy a villagazdaság Törökbálint területére eső része milyen meglepetéseket tartogat még számunkra.
P.I.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!