Októberben széles nyilvánosság előtt (egy szombatra helyezett állami munkanapon) ülésezett az ország színe-java, a Nemzeti csúcsnak elnevezett tanácskozáson. Azt is mondhatnám, hogy legitimációt kapott ezzel az, ami eddig (vélhetőleg helyesen) bizonyos körökben illegitimnek tartatott. Hogy miért, arról innen, a honi kisemberek mezsgyéjéről legfeljebb csak találgatni lehet, ezzel a lehetőséggel azonban most nem élnék.

Sokkal fontosabb, hogy voltak olyan prominens személyiségek, akik nem kívántak megjelenni az említett fórumon. Távolmaradásuk okát azonban kommentálták, ezek közül talán a legfigyelemreméltóbb megjegyzést köztársasági elnökünk tette. Többek között azt mondta, hogy „az állam nem így működik”. Tökéletesen igaza van. Ám az igazi baj az, hogy begyűrűző pénzügyi válság ide vagy oda, másképp sem működik.
Érdekes eszmefuttatást tett a tanácskozáson Dávid Ibolya, az MDF elnök asszonya is a világválság magyarországi leküzdését célzóan. Kifejtette ugyanis, hogy aki csak adócsökkentésről beszél, az gyáva, aki viszont azt is hozzáteszi, hogy az adócsökkentés kemény következményekkel jár, az bátor.
Alighanem ezt felesleges volt említenie, hiszen megállapításától függetlenül is teljes mértékben meg lehetünk arról győződve, hogy kormányunk leendő válságkezelő politikája változatlanul a bérből és fizetésből élőket fogja sanyargatni.
Bátran.
Mindezt felerősítik Gyurcsány miniszterelnök szavai, amelyek szerint ő eddig népszerűségi versenyt folytatott, mostantól azonban felelősségi versenyt hirdet. Ez utóbbit nyilván hatalmas előnnyel meg is fogja nyerni, hiszen egy beiktatott kormányfőnél ki lehet felelősebb poszton?
Ja, hogy mi az a csiszlik? Hát egy semmi haszna bőrdarab, amit régen a csizmára varrtak, hogy járás közben hangosan nyikorogjon.