Építkezés kívül-belül

Az élet útjai kifürkészhetetlenek. Csokonáné Vízkeleti Ildikó sem gondolta volna még egy évvel ezelőtt, hogy nem is olyan sokára ő vezeti majd a törökbálinti családsegítő szolgálatot. Pedig nem voltak ismeretlenek előtte a Törökbálinton élő nehéz sorsú családok, hiszen a Családok Átmeneti Otthonának pszichológiai tanácsadójaként több esetben is eredményesen segítette a rászorult embereket a sokszor kilátástalannak tűnő élethelyzetek megoldásában. Aztán a város önkormányzata pályázatot írt ki a családsegítő szolgálat intézményvezetői posztjára.

– Július elsejétől vetted át az intézmény vezetését. Ezek szerint volt már némi helyismereted, amikor elhatároztad, hogy megpályázod ezt az állást.
– Igen. Tíz évig voltam a budapesti XI. kerületi Újbudai Humán Szolgáltató Központ Családsegítő és Módszertani Gyermekjóléti Szolgálat igazgatóhelyettese és a gyermekjóléti szolgálat vezetője. Mivel ez utóbbi módszertani intézmény is, többször volt alkalmam együtt dolgozni a törökbálinti kollégákkal olyan nehezen megoldható ügyekben, amelyekben a segítségünket kérték. Már akkor is úgy láttam, hogy az itteni viszonyok nagy lehetőségeket rejtenek magukban: jó szervezéssel még sok mindent lehetne tenni a rászorulók megsegítésére. De ez akkor nem az én feladatom volt.
– Az élet úgy hozta, hogy most mégis előtted áll ez a lehetőség. Nem könnyű feladatra vállalkoztál.
– Semmiképpen sem. Amikor júliusban átvettem az intézmény vezetését, már pontosan tudtam, melyek azok a szakmai tennivalók, amelyeket első lépésben mindenképpen el kell végeznünk. Az indulás nem volt fájdalommentes. Ahhoz, hogy valaki ezt a munkát megfelelő színvonalon végezze, nem elég, hogy egyszerűen csak bejár dolgozni. Az alapos szakmai tudáson túl egyfajta szemléletre, elhivatottságra van szükség. Enélkül nem megy. Ezért kellett megválnom több kollégától is, ami nem egy álmatlan éjszakát okozott mindannyiunknak. Ahol lehetett, felajánlottam a segítségemet, hogy a távozó embereknek más munkahelyet keressünk. Volt, aki elfogadta ezt a segítséget, volt, aki nem.
– A nehezén tehát ebből a szempontból már túl vagy. De a személyi kérdések megoldása mellett azonnal hozzáláttál a szolgálat épületének, egész rendszerének átalakításához is.
– Amikor júliusban elkezdtem dolgozni, úgy gondoltam, a három hónap próbaidő éppen elég lesz ahhoz, hogy felmérjem, milyen feladatok várnak rám, és ezeknek a megoldásához számíthatok-e megfelelő anyagi és erkölcsi támogatásra. A feladatok már az elején szinte beláthatatlan heggyé tornyosultak. Szerencsére az önkormányzatnál Turai István polgármester és a munkatársak teljes támogatásukról biztosítottak. A polgármester segítsége nélkül nem tudtunk volna ennyi mindent megvalósítani.
Bár még csak rövid idő telt el azóta, hogy átvettem a vezetést, úgy érzem, nagyon sok mindent sikerült átalakítanunk és biztosítani a hozzánk fordulóknak. Az önkormányzat anyagi segítségével megfelelő számítástechnikai hátteret teremtettünk, ami az adattárolás, nyilvántartás szempontjából elengedhetetlen. A működés jogharmonizációja is sürgető feladat. A szolgálat épületének berendezését is megújítottuk. Nagyon fontos, hogy a hozzánk érkező ügyfeleket otthonos, megnyugtató hangulatot sugárzó környezetben fogadjuk, hiszen ez az első lépés a bizalom kialakulásához.
– Mit tartasz az eddig eltelt idő legjelentősebb eredményének?
– Jelentős sikerként könyvelem el, hogy nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk az önkormányzat szociális ügyekkel foglalkozó dolgozóival. A népjóléti iroda, a gyámügyi és a szabálysértési osztály munkatársaival igazán jól együtt tudunk működni. Fontos a kommunikáció, hiszen a segítségre szoruló családok általában közös ügyfeleink, és nem lehet igazán sikeres a családgondozás, ha nincsen összehangolva a munkánk. A jelzőrendszeri tagokkal, iskolákkal, óvodákkal, bölcsödével, védőnőkkel, rendőrséggel, civil szervezetekkel már megkezdtük a kapcsolatépítést. A budaörsi gyámügyi osztállyal is folyamatosan egyeztetünk az egyes ügyekben. Nagyon hálás vagyok dr. Spenik Vladimírnak is, aki mindig segített és mellettünk állt.
– A szervezeti „építkezés” közben marad idő az éppen aktuális ügyek intézésére is?
– Örömmel mondhatom, hogy ez alatt a rövid idő alatt is sikerült több, évek óta megoldatlan problémára megnyugtató megoldást találni. Az országos faluprogramhoz kapcsolódva megoldódott egy többgyerekes család elhelyezése. Egy másik család megsegítésére sikerült úgynevezett családi konferenciát összehívnunk, amelyre meghívtuk a bajban lévők összes rokonát, barátját. Mindenkinek lehetősége volt vállalni valamit, amivel hozzájárult a család megsegítéséhez. Ennek eredményeképpen sikerült emberibb környezetet teremteni, nem kellett a gyerekeket kiemelni és a szakellátásba helyezni. Ezeknek az ügyeknek a megoldásában és az egész szervezet felépítésében jelentős szerepet vállaltak a kolléganőim és segítőim. Sokszor még a hétvégéjüket vagy a munka utáni pihenőidejüket sem sajnálták. Nagyon hálás vagyok nekik odaadó munkájukért.
– Egy újonnan készült felmérés szerint Törökbálint a lakosok átlagos anyagi lehetőségeit tekintve az ország negyedik leggazdagabb települése. Szinte hihetetlen, hogy vannak olyan családok, akik nagyon nehéz, mondhatni embertelen körülmények között élnek és tengődnek a település egyes részein.
– Hihetetlen, de így van. Viszont a jó anyagi körülmények sem jelentik automatikusan, hogy a család nem kerül olyan helyzetbe, hogy szüksége legyen ránk! Sajnos például egy válás, különösen, ha a felek nem találnak megoldást a dolgok békés rendezésére, legalább ilyen elkeserítő helyzetet eredményezhet.
– Milyen változásokat tapasztalhatnak Törökbálint lakói, ha valamilyen ügyben felkeresik a családsegítő szolgálatot?
– Az önkormányzat ügyfélfogadási rendjéhez igazítottuk a nyitva tartásunkat. A családsegítő és a gyermekjóléti szolgálat is kibővített szolgáltatási körrel várja azokat, akiknek segítségre van szükségük. A számos lehetőség közül kiemelném az ingyenes jogi és pszichológiai tanácsadást. Novembertől pszichológusunk minden nap pár órában a hozzánk fordulók rendelkezésére áll. Fejlesztőpedagógus segítségét is igénybe vehetik a rászorulók, és hamarosan elindul a „kamaszcsoportunk” is. Párkapcsolati és a családban fellépő működési zavarok esetén családterápiás segítséget is nyújtunk.

Sajnos az élet gondoskodik arról, hogy Csokonáné Vízkeleti Ildikónak és munkatársainak bőven akadjon megoldásra váró problémája. Megnyugtató tudni, hogy ha a körülmények olyan helyzetbe sodornának valakit, ahonnan már nem talál kiutat, mégis van segítség. Ne legyen szükségük rájuk. De ha mégis úgy hozná a sors, jó szívvel csak annyit tanácsolhatok: forduljanak hozzájuk bizalommal!