Ability Park

Nem is olyan messze létezik egy olyan hely, ahol a mozgássérült gyorsabb, a vak jobban tájékozódik és az értelmi fogyatékos okosabb. Hol és miként lehetséges ez?

A budapesti Ability Parkban olyan játékokkal és helyzetekkel találkozhatunk, amelyekben egészséges és sérült ember helyet cserél.
Októberben a Zimándy Ignác Általános Iskola napközis pedagógusainak szervezésében ötven alsó tagozatos kisgyermek látogatott el az Ability Parkba. Gyerekeknek és kísérőknek egyaránt felemelő élményt nyújtott az a két óra, amelyet a park fogyatékkal élő animátoraival, játékmestereivel tölthettünk.
Rövid ismertető után tízfős csoportokra oszlott a társaság, és máris kezdődött az akadályverseny. Első állomásunk a „Sötét ügyek” vaklabirintus volt, ahol izgalmas bűnügy felderítésében vettünk részt. Egy teljesen elsötétített szoba-konyhás lakásban tárgyakat kellett megkeresnünk. Átélhettük, milyen nehéz lehet egy vak embernek eligazodni a világban. Miután szerencsésen kijutottunk a sötét szobából, olyan társasjátékokat játszottunk, amelyekben minden érzékszervünket használhattuk, csak a látásunkat nem.
Bekötött szemmel bizony rendre alul maradtunk a nem látó játékvezetőkkel szemben. Megismerkedhettünk a Braille ábécével is. Amíg mi apránként próbáltuk kisilabizálni az ujjunkkal a betűket, a játékvezető lány egy Braille írógépen szédületes sebességgel írta a kis kártyákat: mindannyian megkaptuk a saját nevünket pontírással leírva.
A következő akadályok az Ajtók termében vártak bennünket. Alaposan meg kellett dolgoztatni az agyunkat, hogy végül feltáruljon az utolsó titok is, és megfejtsük a kódot, amely az ajtót nyitja. A Csodaváros postáján és boltjában rá kellett jönnünk, hogy egészen más logikai szabályok szerint is működhetnek a dolgok, nem csak úgy, ahogyan mi megszoktuk őket. Az értelmi fogyatékos és autista emberek logikája alapján létrejött játékok alaposan próbára tették a figyelmünket. Számos rejtélyes, szokatlan, a mindenapjainktól eltérő gondolkodást igénylő próbatétel várt bennünket.
Egy nagyon szép és kedves hallássérült lánytól megtanulhattuk a Daktil ábécé alapjait. Azóta már tudjuk, hogy a szárazföldi és vízi teknősöknek is más jele van a süketnéma nyelvben. A jeges- és barnamedvéről már nem is szólva!
Ezután várt minket Zozó, aki kerekesszékkel közlekedik. Születésekor megsérült a beszédközpont az agyában, és a mozgása is korlátozott, nehezen irányítja az izmait. És mégis nagyszerűen el tudtunk beszélgetni vele egy ügyes tábla segítségével. A táblán a nyelvben leggyakrabban előforduló szavak, írásjelek és betűk láthatók, és Zozó a balkeze kisujjával tud rámutatni a megfelelő jelre. Megtudtuk, hogy a családja, a testvérei vidéken élnek, ő pedig kollégista Budapesten. A tanulmányait már befejezte, és most itt dolgozik a parkban. Bármiről kérdezhettük, örömmel válaszolt, csak olvasni kellett.
Végül mi is végiggördülhettünk az emelkedőkkel, járdákkal, ajtókkal nehezített kerekesszékpályán, ami nem volt könnyű feladat. Biztos vagyok benne, hogy aki egyszer kipróbálta, milyen nehéz így közlekedni, mindig figyelni fog, hogy ne állja el az utat az autójával a kerekesszék-feljárók előtt.
Nagy élmény volt látni a gyerekeket, ahogy figyelmesen, kíváncsian, bátran közeledtek a játékvezetőkhöz. Látszott, hogy nem egyszerűen sajnálják, hanem egyenrangú játszótársnak tekintik a segítőket, akik különböző okokból mások, mint ők. Mert nem látnak, nem hallanak jól, vagy nem tudnak beszélni, esetleg kerekesszékbe kényszerültek. Mégis sok mindent ugyanolyan jól, sőt sokszor jobban meg tudnak oldani, mint az egészséges társaik.
Ability azt jelenti: képesség, tehetség. Ennél jobb nevet nem is találhattak volna a parknak, hiszen az itt dolgozó sérült és egészséges kollégák maradéktalanul bebizonyítják az ide látogatónak, hogy a fogyatékosság nem jelenti az életre való alkalmatlanságot. Sőt! Akaraterejükkel, találékonyságukkal példaként szolgálhatnak mindannyiunk számára.