A közelmúltban két, közel azonos tartalmú javaslat vetődött fel, s mindkettő egy felzárkóztató jellegű, esélyteremtő tanoda létrehozását irányozta elő Törökbálinton. Erről az országos szinten is kevéssé ismert oktatási formáról (és persze a javaslatok sorsáról) szerettünk volna bővebb információt kapni Hajdu Ferenc alpolgármestertől.

– Szeptember 1-jén megkezdődött az iskolaév. Nem túlságosan késő most egy tanoda létrehozásával foglalkozni? Egyáltalán, honnan jött az ötlet?
– Semmiképpen sem késő, hiszen a tanoda várhatóan csak a tanév második felétől, tehát 2009 februárjától kezdené meg működését. A javaslat pedig két szálon „futott be”, az egyik ilyen szál Opitzer Gábor Jenőné pedagógustól, a másik pedig Makai Istvánnétól, a törökbálinti Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ) elnök asszonyától. Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy az elnök asszony szintén fejlesztőpedagógus. A két szál hamar összesodródott, s egységes javaslattá vált. Természetesen mindezt több konzultáció is megelőzte. A polgármester tárgyalt a CKÖ vezetőivel és Opitzer Gábor Jenőnével is. Én szintén folytattam megbeszéléseket, egyeztetéseket a nevezett hölggyel és Horváth Renátával, a törökbálinti CKÖ képviselő asszonyával.
– Alpolgármester úr, mielőtt tovább részleteznénk az ügyet, elmondaná, hogy tulajdonképpen mit is takar ez a tanoda?
– Ha szabad, akkor egy kicsit messziről kezdeném. Ez az oktatási forma nem magyar találmány. Franciaországban jött létre, mint iskolarendszeren kívüli segítségnyújtás, úgy a hetvenes évek derekán. Ismereteim szerint ma is igen sikeresen működnek ezek a francia intézmények. Hazánkban az első tanoda 1993-ban alakult, ezt a kilencvenes évek második felétől több is követte. Ebben az időben a PHARE-programok még nem az Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv alapján készültek, hanem a különböző minisztériumok a saját igényeik szerint kezdeményezték őket. Ennek keretében támogatták a tanodákat is, bár azt meg kell jegyezni, hogy igen csekély számban és mértékben. Mégis, ezt az időszakot tekinthetjük a hazai kezdetnek.
– Hogyan alakult a tanodák helyzete ezt követően?
– Később, a Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Programban (HEFOP) már a képzés, oktatás, illetve a munkaerő-piaci szolgáltatások alapjainak erősítése kiemelt beavatkozási terület lett. 2000 után tehát több ilyen jellegű pályázat elsődleges célkitűzése volt, hogy javítsa a roma, illetve a többszörösen hátrányos helyzetű fiatalok munkavállalási, beilleszkedési nehézségeit. Ennek érdekében tanórán kívüli foglalkozásokat biztosító tanodák létrehozását támogatták, melyek a megfelelő környezet kialakítása mellett személyre szabottan foglalkoznak a fiatalokkal. Egy tanodában legalább 25, legfeljebb 60 tanulónak kell részt vennie. A vissza nem térítendő támogatás 75 százalékát az Európai Szociális Alap, 25 százalékát pedig a központi költségvetés biztosítja. A 2005-ben kiírt pályázatról van számszerű adatom: ekkor félmilliárdnyi forint állt rendelkezésre, s egy-egy tanoda minimálisan 14, maximálisan 19 millió forintnyi támogatást nyerhetett. Hogy az egész összeget kiosztották-e, arról fogalmam sincs. Ami most biztosnak látszik, hogy még ebben az évben, talán már októberben várható az újabb központi pályázat kiírása. Ezt a pályázati lehetőséget pedig nem szabad elszalasztani.
– Kik pályázhatnak?
– Azzal kezdem, hogy az önkormányzatok nem vehetnek részt a pályázaton. Viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a CKÖ elnök asszonya, Makai Istvánné egyben a Roma Nővédelmi Közhasznú Szervezet elnöke, s ez a szervezet felvállalta a pályázaton való indulást, amennyiben Törökbálint Város Önkormányzata a helyi tanoda létrehozását támogatja. Ezért is készült előterjesztés a képviselő-testület október 9-ei ülésére.
– Készült felmérés arról, hogy a városban mekkora az igény egy ilyen segítő szolgáltatás beindítására?
– Ez jelenleg folyamatban van. Tudomásom szerint a CKÖ irányításával Opitzer Gábor Jenőné és Horváth Renáta oroszlánrészt vállalnak ebben. A hozzám eddig eljutott előzetes adatok számomra meghökkentők, hiszen a helyi roma diákok továbbtanulási mutatóját mindössze 30-40 százalékra becsülik. Ettől kevesebb is rémisztő lenne, hiszen a számok mögött gyermekek, családok vannak. De azért várjuk meg a felmérés pontos adatait.
– Térjünk kicsit vissza az alapokhoz! Hol lenne, hogyan működne ez a tanoda?
– Mint remélhetőleg az eddigiekből már kiderült: a tanoda nem közoktatási intézmény, hanem egy iskolarendszeren kívüli esélyegyenlőségi program, amely elsősorban a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók iskolán kívüli egyéni fejlesztésén alapul. Ilyen értelemben elsődleges célja a deviancia csökkentése, az esélyegyenlőség megvalósításának segítése. Konkrétabban annyit tudok elmondani, hogy Makai Istvánné elnök asszony által benyújtott anyag célcsoportja a családra építő, hatékony módszertan kidolgozását irányozza elő, méghozzá célrendszer és tevékenységformák meghatározásával. Ebben az is szerepel, hogy a CKÖ a tanoda tárgyi feltételrendszerét saját irodaépületében javasolja kialakítani.
– Ám jelenleg a CKÖ nem rendelkezik önálló irodával, legalábbis olyannal, amelyben tanodát lehetne működtetni.
– Így van. Az iroda kialakítása előkészítés alatt van, helyszíne az úgynevezett volt vastalanító épülete a szolgáltató házak melletti részen.
– Mi történik akkor, ha mondjuk, sikeres a pályázat, a tanoda megkezdené a munkáját, de az irodát még nem lehet átadni?
– Még közel öt hónap áll rendelkezésünkre a tanoda beindulásáig, miért ne készülne el az épület? De ha mégis előfordulna némi határidő-kitolódás, azt gondolom, egy ilyen fontos kérdésben, amikor arról van szó, hogy szakemberek a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeknek a szülők együttműködésével nyújtanának segítséget, a képviselő-testület sem fog vitatkozni, teketóriázni. Amennyiben úgy alakul a helyzet, ha ideiglenes jelleggel is, de találunk megfelelő helyszínt.