Csáky Dezső sikeres életutat tudhat maga mögött, játékosként és edzőként is szép sikereket ért el. Utolsó csapatától tavaly búcsúzott el. Először arról kérdeztem a focistát, hogyan indult a karrierje.
A helyi iskola focicsapatából igazolt le a TTC az ifibe, de már 16 évesen behívtak a felnőtt csapatba. Mivel akkor a helyi Állami Gazdaság volt a csapat támogatója, az egyesület Törökbálinti Traktor néven szerepelt a bajnokságban. 1955-ben leigazolt a Vörös Lobogó, vagyis az MTK, ebben az időben lettem országos ifjúsági válogatott.
• Az ’56-os forradalom az ön életébe is rendesen beleszólt.
1956 őszén a Csepel akart leigazolni, de ez a forradalom miatt nem valósulhatott meg. A forradalom után Svédországba mentem, ahol a Norköpping csapata szeretett volna leigazolni, játszottam is kint egy évig, de Magyarországról nem jött meg a játékengedélyem. Emiatt és mert kínozott a honvágy, karácsonyra hazajöttem. 1958-59 között a Csepel NBI-es csapatában szerepeltem, de mivel újra el szerettem volna hagyni az országot, és elkaptak, 1963-ig politikai elítélt voltam a váci börtönben.
• Mikor kezdett el edzősködni?
Még a ’60-as évek elején, mikor a Budapest Spartacusban játszottam, javasolta Bukovi Márton a tréneri pályát. 1966-ban tettem le a sikeres vizsgát a TF-en. Edzői pályafutásomat is Törökbálinton kezdtem. A csapat 1965-ben felkerült a megyei I. osztályba, akkor kerestek meg engem, hogy segítsek a csapatnak. A csapatot kényszerűségből kellett otthagynom, mivel a Spartacusnál megszűnt a sportolói állásom, kénytelen voltam elvállalni az NB III-as Magyar Kábel csapatának edzői posztját, mellette pedig a Kábel Műveknél kaptam állást.
• 1976-ban újra Törökbálinton találjuk.
1972-től a Budapesti Spartacusnál dolgoztam. Itt voltam utánpótlás szakágvezető, az NB I-es ifjúsági csapatnál edző, a felnőtt NB I B tartalékcsapatnál edző és az NB II-es felnőtt csapatnál pályaedző. Érdekesség, hogy itt a kezem alatt dolgozott Judik Péter, aki később a Ferencváros labdarúgója, majd a válogatott tagja is volt.
Ebben az időben keresett meg a TTC akkori elnöke, Szabó József, hogy segítsek a csapaton, mert kiesésre álltak a megye I-ben. Elődöm, Kiss Ernő tehetséges csapatot hozott össze. Őket a Bp. Spartacusból leigazolt Sashegyi Istvánnal megerősítve a nyolcadik helyre vezettem a bajnokságban. A következő évben a csapatból hét játékosnak kellett katonának bevonulnia, ezért a csapat kiesett. Következő évben a bajnokság megnyerését tűztük ki célul, de összetűzésbe keveredtem a vezetőséggel, és otthagytam a csapatot.
• De néhány év múlva újra visszatért.
Igen, de közben a Bicske Spartacus SC-nek, a Magyar Kábel SC-nek és a Budaörsnek is voltam edzője. Utóbbi csapattal kétszer is bajnokságot nyertünk. 1986-ban ismét gondok voltak a törökbálinti csapatnál, ezért megkeresett Nett Zoltán, akkori elnök, hogy jöjjek el segíteni. Újra elvállaltam a csapatot. Nagyon jól szerepeltünk, csak azért nem lettünk bajnokok, mert a csapat anyagiak miatt nem tudta vállalni a felsőbb osztályt. Mivel itt nem volt előrelépési lehetőség, a FOK-GYEM csapatához kerültem, akikkel bajnokok lettünk. Ezután újabb két év TTC, majd egy év Budaörs.
• Többször is ült a Budaörs, illetve a TTC kispadján is. Ebben az időben a két csapat még egy osztályban játszott. Igaz az, hogy az egymás elleni meccseken mindig az a csapat nyert, amelyiket ön irányította?
Ez pontosan így van. Kivétel nélkül mindig az én általam irányított csapat diadalmaskodott.
• Milyen érzés volt Budaörs csapatát Törökbálint ellen irányítani?
Ez mindig nagyon furcsa volt, de hát egy edzőnek az a dolga, hogy a saját csapatát vigye diadalra.
• Volt még egy utolsó szép időszaka a csapattal, ugyanis sikerült idehoznia a Biatorbágyon működő Lindab céget, hogy szponzorálja a csapatot. Ez hogy sikerült?
A Lindab először – természetesen – a Biatorbágy csapatát szponzorálta. Volt két játékos, aki településünkről került oda, ők javasolták, hogy keressenek meg engem. 1994-ben kerültem oda, a következő bajnokságot megnyertük. Sajnos személyes okok miatt fel kellett mondanom, majd nemsokára a cég is otthagyta a csapatot. A játékosok közül sokat felvett magához a Lindab cég dolgozni, ők javasolták, hogy alakítsunk egy Lindab csapatot, amit meg is tettünk. Páty községe pedig örömmel fogadott minket be. Itt kétszer voltunk bajnokok. Viszont a körülmények egyre aggasztóbbak lettek, így mikor Törökbálintról megkerestek minket, úgy döntöttünk, átjövünk Törökbálintra. Két év alatt a tizennegyedik helyről sikerült felhozni a csapatot a második helyre, de 2004-ben eltávolítottak a helyemről.
• Egy szakaszt kihagytunk az életrajzából. A ’90-es évek elején fontos tisztséget is betöltött.
1992 és ’94 között a Magyar Labdarúgó Edzők Testületének elnökségi tagja voltam, olyan szakemberekkel dolgoztam együtt, mint Gellei Imre vagy Csank János.
• Utolsó tíz évében a Budaörs SC. Old Boys csapatának volt edzője.
Akikkel szintén sikerült bajnokságot nyernünk, és felkerülni az első osztályba. Innen a tavalyi évben köszöntem el.
• Ha jól tudom, megünnepelték a búcsúját. Milyen érzés, hogy Budaörsön ennyire szeretik, a lakóhelyén pedig ennyire mellőzik?
Az, hogy Budaörsön kedvelnek, az nagyon jó érzés. Törökbálintnak az utolsó időszakban is többször felajánlottam a segítségemet, hiszen idős vagyok, de elég aktív ahhoz, hogy még, ha szükség van rá, segíteni tudjak. Eddig még nem kaptam visszajelzést a megkereséseimre, de türelmes vagyok.
Németh Gergő
