Régóta töprengek azon, hogy vajon miféle emberi szükséglet az értéket megtestesítő személyek, események, tények kigúnyolása? Mitől lesz jobb, megváltozottabb bármiről bárkinek a véleménye, ha a szóban forgó valaki, vagy valami lepocskondiázott? Félreértés ne essék, nem a jóféle, sokszor bajokon is átsegítő humorra gondolok. Hanem a világhálón újabban elharapózó mémekre.

Ha éppen nem fedi valamiféle álságos megfontolásból téves látszatot gerjesztő köd az agyunkat, történelmi tanulmányainkra alapozó könnyed kis utánjárással megállapíthatjuk a következőket: a románok ősei mintegy hatszáz-, hatszázötven esztendővel ezelőtt telepedtek meg országukban. Jól megférve az akkor már hosszabb ideje ott élő német és magyar ajkú népcsoportokkal.

Szájtáti örömmel (mert csodálkozni azért nem csodálkoztam) olvastam a közleményt, mely szerint a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete büszke a tiltakozó diákokra.

Minden változik, s a korosodó lélek egyre jobban féli ezt; aggasztja a járt utak járatlanságra való cserélése.
Túl gyorsan fut az idő.

Okos, felvilágosult, huszonegyedik századbeli magyar lapokban írják, többek között, hogy: „…tudatos tervezéssel, okos fogyasztói magatartással egy-egy áremelkedés elleni csata megnyerhető, de a háború megnyeréséhez teljes szemlélet- és életmódváltás kellene. Ágazati szereplők egybehangzóan azzal számolnak, hogy jelentős emelkedés várható az év hátralevő részében és a jövő év első felében az élelmiszereknél is…”.

„Köszönetet mondunk
Törökbálint Önkormányzata képviselőtestületének
és mindazoknak akik felejthetetlen halottunk,
Papp Béla
középiskolai tanár, képviselő, alpolgármester
temetésén megjeletnek, ravatalánál virágot helyeztek el
és bánatunkban részvéttel osztoztak.

Köszönettel
A gyászoló család”

Komolyan mondom: nem a nagy nyári uborkaszezon íratja velem az alábbiakat, hanem az öröm, hogy nálunk ilyen megtörténhet, hogy nekünk ilyen van.
Az átalakuló, új nevet és tulajdonost kapó nagyáruházban óriási sürgés-forgással folyt a munka. Régi pénztár el, új nemsokára, pultok, gondolák átrendezve, s persze kiárusítás ezerrel.

Történelmi elemzésekben mindig felbukkan, előtör, felemlítődik egyfajta korfa, amely az éppen tárgyalt időszak életképességét (is) hivatott jelezni. Teljesen leegyszerűsítve: az erejük teljében lévő emberek együttes, alkotó közösségét, amelynek bölcsessége a hosszú évek alatt megszerzett tudáson és tapasztalaton alapul.

Brutálisnak aposztrofált zivatarok, megdőlt hőmérsékleti rekordok, szökőkutakban hűsölő városlakók, rohamtempóban dolgozó parlament.

Annyira aranyos, hogy az elmúlt hónapvég egyik legjelentősebb hírei közé tudott tartozni a rendőrség elsősegélycsomag-ellenőrzési akciója az autósoknál.